Március 15-én azokat a hősöket ünnepeljük, akik 1848-ban mertek összefogni elnyomóik ellen. Egy kávéházban összegyűltek és leírták papírra, mit is szeretnének a magyar emberek. Azután elindultak a nyomdába, hogy kinyomtassák, amit kitaláltak. Szerették volna, ha mindenki elolvassa. Szakadt az eső, ők mégis lelkesen mentek, és az utcán egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A végén már rengetegen voltak, nagy tömeg hömpölygött a téren.

  Petőfi Sándor elszavalta az előző nap írt versét: “Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most, vagy soha…!” Az embereknek nagyon tetszett a költemény, tapsoltak, kiabáltak, éljeneztek! A vers után felolvasták a 12 pontot. Ezek után már annyira belelkesültek az emberek, hogy mindenki egyetértett abban, hogy a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket el kell vinniük az osztrákoknak.
     A császár, amikor megtudta, hogy el akarják őt küldeni, katonákat hívott össze és megtámadták a magyar embereket. De a magyar férfiak sem hagyták magukat, nagyon bátran szembeszálltak a császár katonáival és addig harcoltak, ameddig csak tudtak.
    A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától, illetve Laborfalvy Rózától kaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. Ilyen kokárda kitűzésével emlékezünk ma is a múlt eseményeire.

A Palágykomoróci Általános Iskola 2009 óta minden évben megkoszorúzza ezen a napon a Palágy és Komorócz  82 nemzetőrének állítatott kopjafát. Az országban bevezetett karantén miatt, idén tanulók nélkül, iskolánk igazgatónője, Szakács Ibolya helyezte fel az emlékezés koszorúját.